Épp most prezentálod az új termékbevezetés projekttervét, amibe már nagyon sok munkát fektettél. Ahogy beszélsz, látod munkatársaid elismerő pillantásait. Egy arcon mindig megragad a tekinteted, mert nem látsz rajta támogatást, sőt, kifejezéstelen arccal, idegesítően bámul.
Miután befejezted a prezentációt, várod a kérdéseket, és hozzászólásokat. Többen egyetértenek, nagyon tetszik nekik a terv, azonban egyvalaki neked esik. Pontról pontra szedi szét a tervedet, kritizál. Te érzed belül, nincs igaza, és egyre feszültebb leszel. Érzed, az arcod már lángol, a szíved kiugrik a helyéről, mindenki téged néz, legszívesebben visszavágnál, elfutnál. Mit csinálsz most? Hogy kezeled? Érzelmileg feldúlt vagy, az ösztönös reakció nem biztos, hogy a legmegfelelőbb ebben a helyzetben. Akkor most mi legyen?
A csípőből válaszolás esete…
Az azonnali válaszunk fontos, itt dől el, megkönnyítjük, vagy megnehezítjük a dolgunkat. Van egy úgynevezett limbikus rendszer az agyunkban, ahová gyakorlatilag megérkezik a lila köd, amikor elborít minket a sok-sok érzelem. Ha provokálnak bennünket, felhúzzuk magunkat, megtapasztalhatunk egy jelenséget, amit úgy hívnak ‘amygdala-eltérítés”. Ilyenkor agyunk elülső részei, beleértve a racionális gondolkodást is, háttérbe szorulnak, mivel érzelmi agyunk sokkal hamarabb kapja meg az információt, és akar csípőből válaszolni. Ekkor küldjük el a másikat melegebb éghajlatra, kiabálunk, védekezünk, aztán amikor megérkezik az információ a logikus részekért felelős területekhez jövünk rá, másképp is cselekedhettünk volna.
Amit tehetsz…
Próbálj megnyugodni. Ha kifejezed a haragodat, dühödet, az csak még nagyobb árkot ás. Amikor feléd dobják a kalapácsot, igyekezz bátor maradni, ha kell, tarts egy kis szünetet. Lélegezz nagyokat, igyál vizet. A szünet akár hatásos is lehet, te pedig össze tudod szedni a gondolataidat.
Ne stresszeld magad a tökéletes válasz miatt. Úgysem lesz az. Inkább ismételd meg, amit hallottál, fogalmazd át a kritikát saját szavaiddal. “Akkor azt mondod, hogy…”, “jól értem, hogy…”. Ennek az a lényege, hogy elvegye a figyelmedet önmagadról, ezáltal tudsz a mondottakra összpontosítani. Ha a kritika tényleg bántó, vagy nevetséges, akkor az ismétléssel rávilágítasz, és talán visszavonulót fúj az illető, vagy átfogalmazza mondandóját. Helyezd át a hangsúlyt a kritikára, anélkül, hogy azt elfogadnád, vagy tagadnád. Nem érdemes magyarázkodni, azzal már magunkévá is tettük, a célunk pedig az igazságtalan kritika kezelése, ennek pedig az egyik legfontosabb eleme, hogy nem fogadjuk be.
Az objektív ismétléses technika talán visszabillenti a kritizálót, és kevésbé lesz bántó vagy igazságtalan. Ha ez így van, akkor kezdetét veheti egy konstruktív vita, ahol érdemes olyan nyelvhasználatot választani, mint az “én szempontomból”, “értem, miből gondolhatod ezt, talán nem magyaráztam el ezt a részt”. Ez kölcsönös tiszteletet teremt, mely kulcsfontosságú a párbeszédekben. Egymás szempontjainak megismerése és figyelembe vétele egy pozitívabb hangulatot teremthet. Megmutatod, hogy képes vagy a problémát az ő szemszögéből is látni, és azt is érted, miért jutott arra a következtetésre.
Azonban előfordulhat az is, hogy a kritizáló makacsan tartja magát a saját elképzeléséhez, bántó, és mindent megtesz annak érdekében, hogy neked ne legyen jó. Ilyenkor sokkal több időre van szükség ahhoz, hogy jó választ adjál. Megmutattad, hogy érted miből fakad a kritikája, és remélhetőleg ezt úgy adtad tudtára, hogy nem volt benned harag, vagy vádolás. Ennél többet az adott pillanatban nem tehetsz, és érdemes lezárni minél előbb. Például mondhatod, hogy “megfontolom, amit mondtál”, “köszönöm a visszajelzésedet”. Ezzel érzékelteted, hogy próbálod figyelembe venni, amit mondott, ugyanakkor a jövőre helyezed a hangsúlyt.
A későbbi válasz pedig attól is függ, hogy aki az igazságtalan kritikát adta (jelen példánál), milyen népszerűségnek örvend a cégnél, véleménye milyen mértékben számít. Próbáld elemezni a helyzetedet, a céljaidat, és vedd számításba az előnyöket, hátrányokat. Megbecsült munkatárs, akinek adnak a szavára, vagy egy folyton kritizáló, kötekedő személy, aki így akar kitűnni a találkozókon? Ha utóbbi, akkor valószínűleg már el is intézted az ügyet az ismétléses technikával, és a kedves lezárással, hiszen másoknak is lehetett már vele hasonló konfliktusa. Ha viszont adnak a munkatárs szavára, véleménye számít, akkor megéri időt szánni az ügy rendezésére. Például megbeszélhetsz vele egy találkozót, feltérképezheted, miből adódnak a különbségek, és hol vannak a legnagyobb eltérések. Tudsz tanulni tőle, az is előfordulhat, hogy ketten még jobb megoldással tudtok előállni. Ha úgy érzed nincs igaza, akkor is legyél nyitott, de ragaszkodj saját álláspontodhoz.
Ha kitart, és igazságtalanul kritizál, ebben a helyzetben érdemes felkeresni vezetődet támogatásért. Ügyelj arra, ne indíts személyes támadást, az esetet mindkét fél szemszögéből ismertesd.
Fontos, ne engedjük be az igazságtalan, romboló kritikát. Persze tudom, nagyon nehéz ez. Egyszer egy képzésen, a terapeuta azt mondta, akkor érzed magad rosszul, ha egyet értesz vele. Ezen akkor elgondolkodtam, mert munkám során is látom, olyan könnyű elbizonytalanítani az embereket. Rögtön azon gondolkodunk, mit tehettünk volna másképp, hogyan lehetett volna még jobban…
A tisztességtelen kritika, elutasítottság nyomot tud hagyni, még akkor is, ha a lehetőségekhez képest jól kezelted. Nagyon fontos, ne károsítsa az önbizalmadat, önbecsülésedet. Ha úgy érzed, mélyre mennek, és nem bírsz vele megbirkózni, érdemes szakembert felkeresned, aki támogat, hogy a számodra legmegfelelőbben kezeld az igazságtalan kritikát, vagy egyáltalán a kritikát, és a visszautasítást.