Kapcsolataink igencsak próbára vannak téve mostanában. A kialakult pandémiás helyzet, több idő a négy fal között, a bezártság, az ingerszegényebb életvitel régóta húzódó problémákat hozhat felszínre. A külső ingerek le tudják időszakosan kötni figyelmünket, és a mókuskerékben rá sem eszmélünk, mennyire a felszínen élünk érzelmek tekintetében, és mennyire üressé tudnak válni kapcsolataink.
Itt van például egy forgatókönyv az életünkből. Találkozol valakivel, beleszeretsz. Eltelik egy év az első találkozás után, és úgy érzed, nem fejlődik a kapcsolat. Szeretnél elköteleződni, házasságban élni, gyerekekre vágysz. Ráadásul még a partnered is boldog, de nem akarja elmélyíteni a kapcsolatot. Jó ez így. Kezdetben türelmes vagy, megérted, de a második évtől már meglehetősen frusztrálttá tesz ez az állapot. Benyomtad a “hold” gombot, várakozó státuszban maradsz, míg partnered megvalósít, rendezi az életeteket, főleg az övét. Mire összeszeded magad, kimondod “szakítsunk”, addigra ő mindent megbán, könyörög, hogy maradj vele. Időt kér. Te pedig időt adsz neki.
Az ötödik év végére már a harag, pánik között ingadozol, de reméled, hogy sikerül. Ő megváltozik, mert nem bírod elviselni a gondolatot, hogy újra kezdjed valaki mással. Aztán jön egy lehetséges következő fejezet, partnered bejelenti, ő soha nem akart házasságot, gyereket. Valójában szeretne másokat is megismerni, mert te már időnként elviselhetetlen vagy.
Ha valaha voltál szerelmes elkerülő kötődésű emberbe, akkor tudod, mennyire nehéz dilemma a türelem versus szakítás. Miért is kellene kisétálni egy olyan ember életéből, akit tulajdonképpen szeretsz? Mert az időzítés nem jó? “Mennyi időt adjak neki”? “Megéri várni”? Aztán gyártjuk magunknak a kifogásokat, magyarázatokat. “Azért nem köteleződik el, mert még nincs túl az előző házasságán/kapcsolatán”. “Igen megcsal, de ha megérti, milyen jó vagyok neki, akkor majd megváltozik”. “Traumatikus gyerekkora volt, ezért nem bízik a férfiakban/nőkben. De dolgozik rajta”. “Már több mint hat éve vagyunk együtt, de még mindig nem biztos abban, hogy ez az igazi. Tudni fogja, amikor eljön az ideje”.
Ha valamelyik variáció ismerős, akkor nézzük tovább. Hogyan kerültél bele egy ilyen kapcsolatba? Miért maradsz benne? És mit tehetsz ezután?
Az a helyzet, hogy szüleink adják az első mintát, példát a kapcsolatokat illetően. Hogyan adjunk szeretetet, szerelmet, figyelmet a másiknak, és mindezt hogyan fogadjuk be. Sajnos nem mindig a legjobb példával járnak előttünk a szülők, főleg nem a párkapcsolatot illetően. Az egyik szülőd mindig a munkát helyezte előtérbe, és sose volt ideje rád? Addig értékeltek, míg betartottad a szabályokat? Amikor pedig extra figyelemre lett volna szükséged, akkor elzárkóztak? Sajnos ez a bánásmód arra taníthat meg, hogy az általad szeretett emberek nem megbízhatóak, nem vagy elég jó, hogy mindig szeressenek. De az is lehet, azt viszed magaddal, hogy akiket szeretsz, azoknak te kevésbé vagy fontos, mert mindig van valami fontosabb. A munkájuk, a hobbijuk, vagy bárki más az életükben.
De mi történne, ha fantasztikus, következetes, szerető szüleid lennének? Ha csodálnád a kapcsolatukat, és te is ilyenről álmodnál. Akkor mi történne?
Nézzük meg a korai szerelmi kapcsolataidat. Levine & Heller szerint ezek adhatják a prototípusát annak, hogy a jó kapcsolatra, vagy a rosszra vagy előhuzalozva.
Tegyük fel, középiskolás szerelmed azt mondja neked, szeret, de minden alkalommal leráz, lefújja a randit, mindig épp valaki mással lóg. És te tűröd, próbálod fenntartani a kapcsolatot. Vagy az első szerelmed többször is megcsalt, de te ragaszkodtál hozzá, annak ellenére, hogy fájt. Megbocsátottál, többször is, mert közben mondta, mennyire szeret, és te el akartad hinni. Amikor még épp ismerkedünk és fedezzük fel magunkat a szerelemben, ezek a találkozások nagyon meghatározóak. Az a baj ezzel, hogy az agyunk magába zárja azt az elgondolást, hogy a szerelem ilyen. Gyötrő, elérhetetlen, fájdalmas. Sok felnőtt kliensem panaszkodik, hogy nem szerelmes, mert nem érzi a “szenvedést”, a “lángolást”, amit fiatal korában érzett. Valóban ez a szerelem? Vagy épp az a probléma, hogy sose éreztünk ilyet. Ez is hasonló forgatókönyv: nincs romantikus kapcsolatod, elsöprő érzelmek tinikorodból, vagy korai felnőttkorból. Nincs miről beszélned, mert soha nem érezted, hogy különleges vagy, vagy bárkinek felkeltetted volna az érdeklődését. Ebben az esetben az alakulhat ki, hogy örülj, ha figyel rád valaki, nem kell válogatósnak, vagy túl igényesnek lenned. Foggal, körömmel ragaszkodsz ahhoz, akibe belebotlasz.
Ha ez ismerős, akkor valószínű szorongó kötődéssel rendelkezhetsz. Ha valakinek egészséges a kötődési stílusa, akkor szívesen él párkapcsolatban, értékeli a közös együttléteket, de inkább egyedül él, és nem marad benne egy olyan kapcsolatban, ahol nincsenek kielégítve az igényei.
Ha szorongó kötődési stílusod van, akkor számodra minden kapcsolat, még a bántalmazó is jobb, mint egyedül lenni. Levine kötődésekkel foglalkozó pszichiáter azt mondja, hogy a kiegyensúlyozott, egészséges emberek képesek intim kapcsolatot kialakítani, jól is érzik magukat benne. A szorongó emberek is vágynak a meghittségre, de hajlamosak a túlaggódásra, folyton megkérdőjelezik, hogy partnerük valóban szereti-e őket, ezzel mérgezve a kapcsolatukat. Az elkerülő kötődésűek az intimitást egyenlőnek gondolják a függetlenség elvesztésével, és folyamatosan próbálják minimalizálni a közelséget.
Bárcsak azt mondhatnám, ha mindent jól csinálsz, akkor lehull a lepel partnered szeméről, és rájön, milyen fantasztikus vagy, és a legelső helyre sorol téged. De valószínűleg most is ezt csinálod, próbálsz megfelelni, látod, nem működik. Nincs varázsszer, se recept arra, hogyan viselkedj, hogy megtartsd a szerelmedet, azonban van néhány megfontolandó dolog.
Például, csak azért, mert látod a lehetőséget valakiben, ne bízd rá a jövődet, és ne tervezz vele hosszútávon. Az emberek változnak a kapcsolataikban, de egy év után nem fog exponenciálisan nőni a vágy, hogy elköteleződjenek, ha eddig sem volt prioritás. Amit most kapsz, az elegendő számodra? Ha többet foglalkozol a lehetőséggel, mint magával a pároddal, akkor igazából az optimizmusod tartja fenn a kapcsolatot, és könnyen áldozata lehetsz. Légy realista. Tényleg ezt a partnert szeretnéd igazán, akivel most vagy? Vagy arra vágysz, hogy egyszer csak megváltozik, és megfelel a fantáziádban kialakított képnek?
Időnként világossá kell tenned, mit tudsz/akarsz, és mit nem tudsz/akarsz elfogadni. Persze nem ultimátumokra gondolok, mert az akár felér egy bántalmazással, manipulálással. A partnered falhoz állítva érezheti magát, és annak általában nincs jó kimenete. Érdemes végig gondolni, mit is akarunk partnerünktől egy kapcsolatban, mitől érezzük jól magunkat, mi fontos. Ha elmondod mire vágysz (reális vágyakról és elvárásokról beszélünk), partnered ezt ennek ellenére figyelmen kívül hagyja, akkor a szakítás egy lehetséges megoldás lehet. Az egészséges önértékelés és önbecsülés alapja, hogy mások tiszteletben tartsák a számodra fontos dolgokat.
Van egyáltalán remény?
Időnként előfordul, hogy az a partner, aki nem akart elköteleződni, felismeri a problémát, eljut a belátásig, képes, és akar is változtatni. Megérti, hogy a jelenlegi problémája korábbi traumából, szorongásos állapotból, élettörténetből fakad. Ha tényleg van belátás, és energiát, munkát fektet a kapcsolatba, akkor hosszú távon jól működő, minőségi kapcsolatot tarthat fenn. Azonban kell egy időkorlát, mert a változásra akár a végtelenségig lehet várakozni. Az elköteleződés pedig nem a végcél, az csak a kezdet.
Tényleg olyan emberrel akarod leélni az életedet, akinek folyton bizonygatni kell, milyen jól jár, ha veled marad?
A legrosszabb forgatókönyv nem a szakítás, hanem az, hogy hosszú évekre beleragadunk egy olyan kapcsolatba, ami nem kielégítő számunkra.
Na és hogyan ér véget a történet?
A válasz attól függ, milyen mértékben vagy képes hangot adni érzéseidnek, hajlandó vagy-e kockáztatni, hogy önmagad lehess. Ne hagyd, hogy az intimitásra, elköteleződésre képtelen partnered éveket kössön le az életedből. Ne engedd, hogy aláaknázza az önbecsülésedet, és a boldogságodat. Ha túlságosan benne ragadtál egy ilyen kapcsolatban, beszélgess erről olyan barátokkal, akikben megbízol, vagy fordulj szakemberhez.
Életünket meghatározza kapcsolataink minősége. Hagyd meg olyannak a lehetőséget, akinek ugyanolyan fontos vagy, mint ő neked.